Az alvó vulkán^*

vannak korok amikor úgy látszik hogy mindenben a gazdagoknak van igaza hisz látnivaló hogy nem csak a pénz az övék de a megértés luxusa is és az ő nőik alakja jó a legtovább minthogy az ő nőik fordíthatják a legtöbb időt a sportra és az ésszerű étkezésre míg a szegények most érkeznek a kőkorszakból és egymást taposva tolongnak a Földpályaudvar szemetes peronján a jövőbe nyíló kijárat felé és a nőik koravén öregasszonyok vannak korok amikor úgy látszik hogy a forradalmak csak zűrzavart okoznak és a legjobb szabályosan közlekedni kitenni az indexet és várni míg jön egy lázas év vagy az öregség és kanyarodhatunk ilyen korokban a legtöbb ember költő persze anélkül hogy tudna róla mert amúgy ki nem állhatja az érthetetlen verseket és nincs is benne semmi a hivatásosból aki ha szorul a hurok még mindig föladhat egy sürgős segélyt kérő jelképtáviratot nem ő csak megy az utcán vagy vár a sorára a pult előtt és közben múlnak az évek és a hét tenger kalóza akinek fiatalon mindenki képzeli magát mindinkább megérzi az időjárásváltozást és az egyetlen tenger amelyikre még kimerészkedik a sör ott viszont nagy előadást tart a tanulságokról hogy jobb ma a biztos zsákmány mint holnap a világmegváltás majd szétnéz az imbolygó asztal fedélzetén a csikké szívott évszázad fölött és váratlan dühvel azt mondja A KESERVES KURVA ÚRISTENIT a történelem vulkán és gyomrában a megválaszolatlan kérdések lávája izzik és megválaszolatlan kérdés az is hogy meddig a természetnek nincs erkölcsi érzéke a Nap konokul mosolyog én az istenséget esendőnek képzelem azaz mélyen emberinek ha szívósnak is hogy túlélje a fogalomrobbanást a kitörés reggelén valaki zörög a kulccsal és kilép a panelház kapuján naiv egy lény hisz fajunkbeli de a maszlagot hogy az igen és nem végül is egyre megy nem veszi be és megkülönbözteti az űrjáró bolygó luxusfedélzetét a fortyogó hajófenéktől