Kedves Uram! Életrajzából látom, hogy ön költeményeket ír. Engem is érdekelnek a költemények, ezért
írok barátilag önnek. Én egy 65 éves özzvegyasszony vagyok, akinek már nincs sok ideje hátra, és aki
ezért úgy határozott, hogy megpróbálja barátsággal és szeretettel átölelni a világot, mielőtt elmegy
belőle. Emmellett én tanár is vagyok a Világbibliakör Bibliaismereti Tanfolyamán. Ha tehát önnek
lenne kedve hozzá, én szívesen tanulnék önnel. Elküldeném (ingyen) a tanfolyam anyagát, és
amennyiben önnek nem lenne Bibliája, hogy tanulmányozza, küldenék önnek (ingyen) egy Bibliát is.
Ez önnön múlik. Izgalommal várom a válaszát. Cleo Vaughn, Walnut utca 100, Paragould, Arkansas,
724 501, Egyesült Államok. |
Nincs mese, Kormos él és jól van, sőt még angolul is megtanult, ami igazán semmiség a halál után.
„Barátocskám”, dünnyögi ott, ahol már végképp más fényben tűnik föl a térbe görbülő idő, „kerülj csak
a postaszekrényed felé” és közben csöndesen vihorász. Hanem mire odáig jutok, hogy
„özzvegyasszony”, valósággal sír a röhögéstől. „Április”, lép ki a liftből Baumgartner néni, „bolondság
hava”. És láthatja akárki: az előbb még sütött a nap, most meg, könny a szemünkből, szakad az eső. |
|