Úrfölmutatás^*

majd néhány lépés fölfelé és elmarad az őrült évtized csupa nedv és fogadkozás az időtlen idő lobog mint a fáklya és mit számít az hogy kinek a kezében és hogy egyáltalán kéz-e az ami tartja az ifjúság tékozol van miből lombosodik a hús rejtve a csontgyökér odafönt viszont (ha csekély vigasz is) könnyebb a járás a hajsza nemcsak gyilkol éltet is teendőink beláthatatlan láncolatával széles évek a töprengésre egy kecskebogyók és bogárzümmögés hímezte fennsík hogy a lázadás vagy az építés-e a dolgunk míg lassan földereng a többnyire silány végeredmény és aki jövet még biztos módszerét tudta a világrengetésnek mentében már egy rögeszme elvont buborékjait eregeti és sehogyse hiszi hogy az új nemzedékek az ő háta mögött is összesúghatnak NI AZ ÖREG hívhatnálak akár istennek is aki ezt intézed ha a költészet számítás lenne a szó adat és a megoldás egyszerű vagy-vagy csakhogy a mindenség (nevezzük így) nekem háborús arcát mutatta és mi mást jelenthettek volna vérben forgó csillagai mint azt hogy a véges épp a végződésben végtelen más szóval azt hogy itt ahol te meg én aszerint hogy okfejtésünk hogy kívánja semmibe vesszük vagy föltételezzük egymást minden biztos bizonytalan csak az a homályos sejtés megbízható mely a szemünk láttára bukdácsol patakként az idő hordaléka közt megfoghatatlanul is szilárd mérték amit a köznyelv úgy fejez ki A TÖBBIEK