A repülés fölfedezése*

 
Madárkoromban csillagok póráza nyakamon
Kibámultam tollas zenész a kocsmaablakon
Ott görnyedt az idő kezében körző és vonalzó
Szakálla lobogott mint szélben a harangszó
Négysoros a hatvanas évekből
 
Akkoriban az apámtól örökölt koloniál íróasztalon írtam a
 
 verseimet melyekből a későbbi akadémikus karját tehetetlenül
 
 széttárva hiányolta a népből jött tehetségekre jellemző
 
 göcsörtöket és érdes fogalmazást SZÓVAL ÉRTED
vagy a barátaimmal lógtam valamelyik kávéházban
és minden újabb szerelmemben otthont kerestem
mintha a nők ölébe is be lehetne jelentkezni
és sokan csak röhögtek rajtam de volt már néhány ellenségem is
egyik barátom viszont azt mondta
miközben hirtelen ötlettel átölelte a vállamat
JÓ TUDNI HOGY EBBEN A ZAKLATOTT KORBAN IS VAN
 
 MÉG BARÁTSÁG
és csak másnap tudtam meg és persze nem tőle hogy már két hete
 
 együtt él korábbi szerelmemmel
aki az előszobájukban zokogva szakított velem
ami igazán érthető minthogy ez volt az első szakítása
PEDIG MENNYIRE SZERETTELEK
és a pszichológus aki korán elárvult felesége főbérletében lakott
 
 és túlélt egy világháborút meg négy hónapot egy németországi
 
 haláltáborban meg az államosítást ami elvitte a papája
 
 kávéházát
összevágta a bokáját és tudtomra adta hogy szolidáris velem
mire megkérdeztem hogy neki is megbaszták-e valakijét
Míg híreket hullámzott a világfolyó
És itt most jöhetnének a további részletek
dübörögve mint egy tehervonat
és fölüvölthetne egy hosszú sor hogy Láttam őket a futkosó
 
 lángoszlopot egy rögeszme délceg megszállottjait megokosodva
 
 és lemondó legyintéssel elsüllyedni a jelentéktelenségben
villamos elméjükben hosszú áramkimaradás
Újpest és Berkeley rövidre zárva
Igen gondoltam igen és én vagyok a szikra amelyik átütött
és a nyolc sávos úton rohanó kocsiban izgatottan előre hajoltam
 
 mintha Santa Monica pálmái választ adhatnának valamire
és persze nem volt ott semmi csak az óceán meg a benzinbe mártott
 
 szél meg az illúziókkal kisminkelt tévésztárok
sehol a romba dőlt arcok az ősz füstcsík a hajban
a kis ország békebeli háborújában elesett katonák üresség lyuggatta
 
 teste
hogy a túlélő az ég felé vághassa a karját mint egy operahős és
 
 fölsivalkodhasson Ó IFJÚSÁG
Fiatal költő koromban döngő léptekkel belesétáltam az elégia
 
 csapdájába
de ma már a versben a szívfacsarás érdekel a legkevésbé
és az Emlékek Országútja akárhány sávos is egy könnytócsába vezet
Szájba vert földlakót a föltámadás bűvésztrükkje izgat
a világból egy fűszál fölemelt feje
A fény ami belőlünk áradt nem fiatalságunk fénye volt
Háborúktól elgémberedett tagjait kinyújtóztatta a Föld és körkörös
 
 bódulatából magához térve hirtelen megborzongott
és fölismerte a megvasalt kontinensek csikorgó ízületeit és a
 
 napalmtól összeégett gyerek bőrét
és elfogta a kétség hogy lesz-e még következő évtized és jövő
Az ő kíváncsisága volt az áram bár a mi fejünk szikrázott tőle
míg a papírkazlat túrtuk egy sosevolt tűért
és fölfedeztük hogy a föltámadás titka a makacs élni akarás
És kénköves regény- és versszagot hagytunk magunk után
és kijöttünk a folyóparti kávéházból és ott álltunk egy kupacban
és Csoóri azt mondta Hernádinak GYULA A KÉZIRATOT
és Hernádi azt kiabálta utánam HÍVJ FÖL és fölrepültünk
és egyre följebb köröztünk a Duna-hidak meg a budai dombok fölött
 
 izzó csillagképek
meg a másnap hajnalban csörgő vekker felé
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]