| És leszálltak az évek mint fekete felhők |
|
egyik a másik után Kezdhetnénk akár így is |
| Egyenes út vezet innen az úgynevezett |
|
költészethez Szép-ami-érdek-nélkül-tetszik verse |
| látomással megöntözve kel ki a dagasztóteknőből |
|
és persze a mindenségkalácsba mazsolának |
| mindig jól jön a csillag márcsak a fénye miatt is |
|
mellyel a mondatot beragyogja Látszatra minden |
| rendben Képre kép Teljes üzem |
|
És fölmerül a város ahol megnyomorodva megokosodtam |
| a félelemtől Sebhelyes vakolat a háború után Zárt ajkak |
|
beszédes szemek Nincs hús Anyám üres cekkerrel jön haza |
| És a féregirtóval beszórt moziban a jövőtől káprázik a híradófilm |
|
fekete-fehérje Hol-volt-hol-nem-volt évek |
|
| Ez a könnyebbik út Nem föltenni a kérdést |
|
hogy felelős-e egy nép azért ami vele történik? |
| És ha igen mert valamiképp igen |
|
hát hogyan és meddig? Mennyi jut ki a közfelelősségből |
| az egyénnek? És hol kezdődnek a történetek? |
|
Melyik hódítót nem hódoltatták meg korábban? |
| És melyik meghódolt nem lenne inkább hódító? |
|
És kinek nincs jó oka bármire? |
| Ha viszont minden csak egy szem az őssejtig húzódó láncban |
|
mi ez a keserű íz a szájamban? Miféle vér? |
|
| Emlékszem épp a járdáról léptem le A sortűz |
|
majdnem a falhoz vágott Láttam az arcát |
| Rémült gyerekarc akár az enyém Csak arrébb rántja |
|
a géppisztolyt és elkaszál Akárhanyas évek |
| akárhol Az ember két perc közt nyomakszik át a jövőbe |
|
sarkában az ugató sürgetéssel Ismered Ő az |
| a rögtönző aki képes a kisebb rosszat tenni |
|
vagy az indokolatlan jót Foglya magának Ennyiben szabad |
| A Földre tűzött körözvényen virító majomábrázat körül |
|
minden irányban vibráló ragyogás |
|
|