Auden^*

A társalgási nyelv, most láthatjuk, mit ér, a sikk, mint alapelv, főképp, ha dől a vér: a vers kopár panelház, de hang kering a falban, és andalít és megráz a múlt századi dallam: s az eszme bármi fajta, ha karátos, ha talmi, az ismert védjegy rajta, a világbirodalmi – ugyan ki nem hiszi róla, bárhol csatangol, hogy ő az igazi, a meghökkentő angol, s hogy ezért jön-megy a képen (Berlin, Madrid és Párizs), és nem mert sérülékeny és homoszexuális; fő az, hogy tart az öltés, öltöztet a modor: az oroszlánüvöltés mint csipkés nyakfodor; a vér és a gyalázat hova is illene? a versnek, noha lázad, rímel az illeme! Így hát Istenbe békül a társalgás tökélye – míg kénkő menedékül rádől New York vak éje.