Rekviem^*

55-ben mentőövet dobott a fiatal fuldoklónak az ágyra járó hősszerelmes első hosszabb fordítását azt mondta a szörnykölteményről EPIKUS MŰ ELÉLHETSZ BELŐLE EGY DARABIG még emlékezett rám mint csodamajom-gyerekre aztán az évek éveink a földön hol lőnek hol csönd van ennyi az egész közelről nézve minden kisszerű de távolabbról nézve mintha a Jelenések Könyvét lapozná valaki a vérhólyagos ég és a lángoló házak között egymáshoz öregedtünk két családapa a föltámadásról megvan a véleményem a hivatalos szöveget daráló angyal eltévesztette a nevemet mikor a bordámra akasztotta az olcsó trombitaréz kitüntetést a túlvilágon 1964 októbere van esik az eső fúj a szél Kormos a Tuileriák felől jön pulóvere akkora mint a Cár-harang az alja szoknyaként lötyög azt mondja ÜLJÜNK BE VALAHOVA MIELŐTT MEGFAGYUNK szegények szentháromsága ő Juli meg én fizetéskor összeadjuk a frankjainkat és nevetünk mintha élnénk és élünk is mert föltaláltuk a halhatatlanságot (már amilyenre nekünk futja) egy üveg rosét