A köztársaság^*

a történelem a Sírkupac nevű kilátóról nézve családi osztozkodás egy gaz fölverte udvaron az érméken persze a mit-tudni-kik átszellemült arca de az igazi tét a viseltes kabát a gebe ló ami megmarad körötte a széltől víjjogó országok a kendős sógorasszonyok mindez később mikor a térkép mennydörögve átrendeződik a kilőtt tankok és a fejbe lőtt tuszok napjaiban könnyen tűnik föl szükségszerűségnek és a tudósok is keményen dolgoznak majd hogy kimutassák melyik templomot ki építette mármint az új követelmények szerint ebben a se vége se hossza marakodásban van egy pillanat a helyi időszámítás szerint 1918-ban semmi sem működik a kormányrúdnál egy idealista mellesleg gróf de mindenek előtt balek aki a legszentebb eszmények igézetében vér nélkül akarja kimondani azt hogy „véreim” az idő vak ujjai ahogy a tanulságot kitapogatják rohamkés nélkül a látomás nem való semmire a kortalan lényeg mindig a kor maszkját viseli és egy bödön zsírba veti a reményét hogy megéri az új tavaszt mikor a borzongó győztes megszimatolja a kiirtott népek üszkös közérzetét