kell az embernek egy barát |
|
persze furcsának találhatja a dolgot |
az elvonatkoztatás eleme miatt |
dehát ez nem változtat a lényegen |
|
ha ráúnok a szállításra a tartalékolásra a háborúkra |
a feleségemre akit nagyon lefoglal a lovasegylete |
a gyerekekre akik kirajzottak a házból |
és hülyeségeket tanulnak a különféle egyetemeken |
a pénzre mely elvont rugóként |
mozgatja a személyzetet és a kontinenseket |
|
és ha látná hogy tud nézni rám |
a tekintetében valami homályos végtelenség |
az éhezés a remény a századok |
mintha egy szakadékba bámulna az ember |
|
leginkább azért mégis játszani szeretek vele |
csettintek ugrik minden egyszerű |
ezen az agyondíszített és szennyes színhelyen |
nincs is a mi viszonyunkhoz fogható |
ő jól szolgál én megdícsérem |
|
|