Az oklahomai nyár*

hirtelen és érthető ok nélkül szökik föl a kép
borotválkozás közben
vagy más efféle alkalomból
az éles fény az utcán
nincs járda a házak mellé autóval áll be az ember
Astrid mellettem jön
kisvárosi vasárnap
föl-fölragyog a fához támasztott biciklik krómja
az egyik házban valaki valamit kalapál
és közben az a fojtott egyhangú mormolás
Astrid magában beszél
de nem nem is ő
akkor
már szédülök
ki az
és mintha álmomban akarnám kitalálni
és mintha tudnám is csak nem jutna eszembe
ahogy farmer ruhában baszk sapkában
már úszom is a képből kifelé
nem marad anyag a bizonyításhoz
csak az ásató hatóság szétszórt csikkjei
meg egy lapát hegyén
az összefüggés nélkül lebegő verscím
(ősz volt csak szépen sütött a nap)
AZ OKLAHOMAI NYÁR
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]