A stockholmi díjátadás^*

útban a megfejtés felé arcom a Föld szállodatükrében s a háttérben a huzattól lobogó narancssárga függöny háborús lángjai ó mondaná erre egy igazi költő a költészet halhatatlan léggömbszavával ó hogy elmúlt ez meg az mennyire megőszült India kisasszony már sohasem láthatom olyannak amilyennek láttam vörös göröngyein a felhőmintás égszínkék szárival süvölvény koromban csupa düh voltam mint a század első évei azt hittem elég megölni a gazdagokat és azzal kész az új világ Stockholmban a király átadja a díjat a metróállomás hányadékában heverő fiatal részegnek e ravasz pókháló a mindenség tükre városnak hívják de hívhatnák akár csapdának is melyben a sok a keveset tükrözi mint egy áruházban hol a végtelenség az üvegfal és az ember a próbababa gondolj el egy bombát nem robban ölhetsz ha akarsz semmi sem változik ROSALYN ÖNT KEDVES NÉZŐINK HÁT IGEN EGY PERC AMÍG FORDÍTOK KÖSZÖNÖM A LEGDRÁGÁBB NEW YORKI SZALONBA IGEN ÉS EZUTÁN NETÁN A LABORATÓRIUMBAN IS Ó NEM HAHAHA DEHOGYIS HAHAHA KÖSZÖNÖM sorsomat bámulom az öböl vizében hidegen hullámzó évek fúj a jövő nem és nem víjjog rekedten az éhezés húsomban röpdöső emléke ez az őrült testtelen sirály míg a fehér köpenyes takarítószemélyzet ki nem söpri az elhagyott szobából a dacot a lázadást az emberi hamut