| személyes dolgok bukás siker |
|
| akadt persze közben néhány fontos mozzanat is |
| a háború az árvaság az intézeti évek |
| és ma már mindinkább az vagyok |
|
| emlékszem továbbá néhány beszélgetésre |
| álmosan elnyújtott hangsúlyaival |
| lassan hömpölygött felém az önelégült fölény |
| melynek jószerivel mindegy hogy a csontjaimat töri-e össze: |
| vagy lágyan a hajamba túr-e NA MI VAN ÖCSI |
| ilyenkor utáltam elcsukló hangomat |
|
| az ifjúság óceánhabja helyett |
| a határaimat érzem mint egy ország |
| ahol támadhat akár egy Kolumbusz is |
| de egy Kolumbusztól sem támadhat tenger |
| a képzelet tehát gyalog röpül |
| a zavarba ejtő tanulságig |
|
| a mindig hiányos szabadság szilánkjaiból |
| újból és újból kirajzolódik |
| az ismeretlen tettes mozaikképe |
|
| ahol a hadseregektől levetett csákány |
| kezdetben nagyobb volt mint én magam |
| valaki mintha beszélne hozzám |
| de nem szavakkal hanem a tavaszi részecske-gyorsulással |
| mely surrogva feszíti szét a zöld világtüdőt |
| hogy kibukkan lényegünk a többesszám a MI VAGYUNK AZOK |
| mielőtt átbukunk a mindegy-minek-nevezzük |
|
|