| És itt vannak ők akik bírják a versenyt |
| Persze kérdés hogy amit bírnak az a verseny-e még |
| melynek a kezdeti lendülettel s félig halhatatlanul |
| nekivágtak? Ha viszont semmi sem változott |
| mi változott? Mitől lett mégis a tengerhabból |
| csatornaszenny? De ha már az lett és minden úgy van ahogy van |
| és a baromcsordának baromi tanulság való |
| és a célhoz leginkább az eposzhős plakáttá redukált képe segít |
| miért gondolom újból és újból hogy holnap is lesz nap |
| hasztalan köpve a sárba a remény tenger-ízét |
| a lázadást a lelkifurdalást? Kérdés uraim hogy a végén |
| melyikünk nevet több joggal én-e |
| aki egy kupleráj nimfáinak ölébe esve csaltam és hazudtam |
| de csipkés rongyokba kapaszkodva is azt üvöltöttem AZ EMBER SZABAD |
| vagy az-e aki miután sehogy sem tudott egy mocsárba fojtani |
| szőrös szobor-mellére gyűrt hogy elfuserált világán osztozzam vele – |
| a Villámmal Bütykölő Kontár a Rektor Úr? |
|