| Nem a nyüzsgés, a tógák, a színes tévék a Forumon – |
| ezeket egy vidéki szemével megcsodálta, |
| de meg is mosolyogta. A fa. |
| Ahogy ott állt a folyó partján és a közelgő ősz előtti, |
| éles de mégis ritkuló ragyogás szellem-közegében |
| őrjöngve zöldellt – mintha az indián nyár |
| örökké tartana és nem jönne a következő hónap, |
| mikor egy óra alatt bokáig ér a földön |
| az újságpapírként zörgő levél. |
| És távolabb, a parkolóhelyek körül is |
| ugyanez a szín, a minden-rendben zöldje. |
| S a fényben reszkető faházak, az autókkal teli út, az egyetem. |
|
| „Különös”, gondolta, „hogy innen, a világ piacteréről, |
| ahol annyi a vágyni és gyűlölnivaló, |
| egy fa képében viszem magammal |
| a birodalmak történetét.” |
|
|