Amerika^*

Amerika utaztam útjaidon és föltámadt bennem a régi mozdonyok   szikrát hányó fekete szelleme Amerika úttalan út a távolság két ismeretlen part között sötét   csak egy-egy elvillanó faház kivilágítatlan bárkája szél   fúj a pólusok felől agyagos földben hullámzó tenger hol a vakszerencse hajítja partra a hódítót és véres háborúján   csak a mozik késére váró skalp a Sziklás Hegység a tavak   a pálmák a vágtató lovasok és a népirtásra a hullahegyekre semmi utólagos mentség a szabadságeszmény marhákat bélyegez és átizzadt kapcában jár   a karám körül és az idő tele kocsmazajjal erőszakkal büfögéssel az ember igazi   történetével ami csak a könyvlapokon szelídül tanulsággá és történelemmé Amerika győzelem és vereség az emberiség látható méretei észak fele mentem és Bostonban a befagyott Károly-folyó Walt   Whitman deres szakálla volt és nyugaton az útmenti kukoricaföldek az elhalt szeretők láztól   sárguló teste Amerika a versed több mint költészet a bolygónyi kockázat maga láttam az arcod a Teherautósok Pihenőjében egy déli srácét aki két pofára falva a húst teli szájjal beszélt egész idő alatt SZÓVA’ MAGA ÍRÓ AZTÁ’ MIKET ÍR mikor egy percre testvérek voltunk a kezdet és végnélküli fekete   árvaházban mint az éjszakai országúton egymásnak fényszórózó idegen teherautók és a Tejúton zúgva előző csillagok