Hóesés Bostonban^*

itt kezdődött az egész és nem csak a Bostoni Teadélutánnal mikor a fölkelők a kikötő jeges vizével forrázták le Őfelsége teáját és adóit előtte és nem is ezen a kontinensen nyíltan vall erről a városszerkezet a vörös téglás angol házak az indián kunyhók földjén és a massachusettsi Cambridge-nek John Harvard könyvtárába a királynyakazó Cromwellt idéző neve a tanulságot persze ne itt keressük Bostonra esik a hó meg-megfarolnak a kocsik a Boylston utcán sós latyak cserzi a csizmákat a Beacon-domb alatt és az égi remények özönlő pelyheit fekete sárlevesként szürcsöli a város hol az Államház arany kupolája pislákolva világít a tanulság nem egy angol divatszabóság és nem a történelmi épületek az indián a néger a mindenféle vér szilárdan megkötött és Chicagóban a Parti úton kilövőállványként sorakoznak a magasházak őr a kapuban a látogatót kamera kíséri és a Michigan-tó egy pontja fölött mindig van repülő és a tetőbár lassan körbeforog és a pincérlányon nincs szoknya és a New York-i értelmiségi öt kiló újságot cipel magával reggelente az öt kilóból négy a hirdetés ne ázzunk tehát az évszázadokban menjünk be megmelegedni az Akváriumba a nagyszerű merény itt nem fordul ki medriből sőt áramvonalas uszonyaival kormányozva torpedóformájú testét nyugodtan köröz a vastag üveg mögött és nem rejti könyvekbe telhetetlen természetét mint az eszmék vérétől vörös történelem itt kezdődött az egész és most már minden hiába másutt és másban végződik ősi szokás szerint míg Boston fölött némán de tátott szájában csonttörő fogakkal rója köreit az akváriumban nem tartható szelídíthetetlen nagy fehér cápa a tél