Lorca New Yorkja*

(régi tánczene egy liftben, a huszadik emelet körül)
Nem változott a módszer, ez itt a huszas évek,
a kamat csontját őrlő hiéna-számvevőség;
Manhattan homlokán a pénzfelhő és a bankok
üvegszarkofágjában a fáraó, a bőség.
Hol itt a tenger és a tengerész háborúja?
Az új világ reménye, az indián najádok?
Az eszme-vezetékek törött csőrendszeréből
ipari bűn, penészszag és rákhalál szivárog.
Az eszelős tolongás a halált halogatja
s a megoldást reméli a léha csődületben,
ahol a földalattin a rablás-rabja rabló
úgy metszi el a torkod, hogy a szeme se rebben.
A Bronxban, Federico, a kitört ablakok közt
rettegéstől nyerítve riadókocsi nyargal,
s a vigéc-torreádor papír-belét kiontja
az öklelő kolosszus két nagy, fekete szarvval.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]