Lorca New Yorkja*
(régi tánczene egy liftben, a huszadik emelet körül)
Nem változott a módszer, ez itt a huszas évek, |
a kamat csontját őrlő hiéna-számvevőség; |
Manhattan homlokán a pénzfelhő és a bankok |
üvegszarkofágjában a fáraó, a bőség. |
|
Hol itt a tenger és a tengerész háborúja? |
Az új világ reménye, az indián najádok? |
Az eszme-vezetékek törött csőrendszeréből |
ipari bűn, penészszag és rákhalál szivárog. |
|
Az eszelős tolongás a halált halogatja |
s a megoldást reméli a léha csődületben, |
ahol a földalattin a rablás-rabja rabló |
úgy metszi el a torkod, hogy a szeme se rebben. |
|
A Bronxban, Federico, a kitört ablakok közt |
rettegéstől nyerítve riadókocsi nyargal, |
s a vigéc-torreádor papír-belét kiontja |
az öklelő kolosszus két nagy, fekete szarvval. |
|
|
|