| a civilizáció persze NA PERSZE a vasbeton közhelyek |
| a sugárzó szemmel hat sorban özönlő autók |
| az Aranykapu hídján Szent Ferenc öble fölött |
| vagy Manhattan múmiát őrző kőpiramisa vagy Chicago O’Hare |
| az Egyesült Légijáratok gépei a fölszállópályához totyognak mint a kacsák |
| de ferdén fölfele fúrva magukat a híg közegbe |
| kitör belőlük a sastermészet |
| és mennydörgő röptük nyomán finoman szállong |
| a biblikus jövendölések kedvelt anyaga az elemi hamu |
|
| kinek jutna eszébe itt egy kisváros |
| egy vasárnap délelőtt a közép-nyugati városkában |
| a jelenések gázfelhői mögött a rozsdamentes szerkezet |
|
| a nap tűz az utca néptelen a fű smaragdszínű |
| a két bank és a három áruház zárva van |
| de a belvárosban hétköznap jegyet válthatsz akár a csillagokba is |
| míg a kipusztult bölények és a büdös kapcák hajdani útja mentén |
| a házkölcsön szilárd alapzatán színes szárba szökkennek a családi faházak |
| s vizet törleszt a gumicső a szomjas gyepre |
| UTAZZON GYALOG A VILÁG SZÍVÉBE |
| előbb fölkaptatva a Templom utcán |
| majd balra térve a Közbülső úton |
| egy ház sarka mögött nicsak a temető |
| a lombzúgásban a sírkövek beszédét épp hogy hallani |
| jól lenyírtad a pázsitot Gerry szívem? |
| csináj’ má’ egy szendvicst Mary-Lou |
| máskülönben örök mosoly aranya mindenen |
| se óra se századok se okulás a bajból |
| a közönség motorcsónakján röpköd a gát mögött |
| s a hippi szél szelleme is bár huhog a fák közt |
| a kísértetek klubjának alapszabálya szerint |
| e „szívbemarkolóan szép” kertjében a békességnek |
| (ahol egy japán kertépítőművész is csak a száját tátaná) |
| ahogy az eszmény-összkiadás első agyagtáblái előtt |
|
| akárhány emberbőrbe kötött pótkötet után |
|
|