Canto^*

Évekig akartam Poundot fordítani   nem mintha a rokonomnak éreztem volna sőt a személyiség rejtvénye érdekelt   Szellem és Erőszak azaz az értelmiségi helyzete századunkban   ahol a kárhozat vírusai ellen hatástalan volt a klasszikus oltóanyag és persze jól jött volna nehezéknek a költői léggömbhöz   e szellemidézés rejtett médiuma Amerika botrányos távlatai eléggé szemfájdítók ahhoz hogy a végtelent idézzék   a tükröt amin nem maszatolhatja homályos folttá a tapintat a valóság nyomasztó kísértet-történetét   mint a vereséghez szoktatott országok rugalmas emlékezetében A KÖLTŐ A KETRECBEN példázat és vizsgafeladat   mégha beszámítjuk a bankárok bosszúját is Döntenünk kell hogy kié a rokonszenvünk   a ketrecbe zárt vadé-e aki művészettörténetre oktatja a néger sarzsit vagy a sarzsié-e aki tudhassa-láthassa nyelven beszél   de asztalt farag a fázó öregembernek Világos hogy mindez egy új költészettan alapja   hely és idő egysége a százados szükségállapotban a mit-hogyan-s-mikor és főképp a mit-soha-és-semmi-áron   alkalmi dialektikája mert nem számít ha valaki maga nem gonosz   ha a hullabűzt úgy szagolja mint az ibolyaillatot A szövegben aztán mind mélyebben csalódtam   sehol a kulcs egy utalás valami magyarázat hacsak az újgazdag ájult sznobizmusát nem veszem annak   Firenze csurgott a versből a krónikák és Messer Ez-meg-Az meg kínai bölcsek minden mennyiségben   Engem a hagyomány mint műemlék hidegen hagy a város környékén ahol kölyökként gyakran megpofoztak   járt kelta hun és római és mindegyik hagyott valamit maga után   legtöbbször egy fölégetett falut Ott nevelkedve ahol én és negyven évesen   az ember vastagon hámozza a költészet nevű almát és a díszítmények a hanglejtés meg a szófűzés mögött   a rejtett magra kíváncsi és mit tegyen ha egy véres történet tanulsága mindössze annyi   hogy a Bocsánat Az Isteneknél és Szeressük Egymást Emberek Naná mondanám a legszívesebben erre   csakhogy mi van a kényelmetlen részletekkel Ó szabadság aki gyakran vagy magad is börtönőr   és rondaságokat is művelsz és nem mindig vagy a szépség hű szerelmese de néger bőrben és hibás nyelvtanod tájszólásban beszélve is   egyetlen lehetséges hőse vagy minden igazi versnek a világ ketrecében ahol a hús köpenyébe burkolódzva vacog a képzelet   melynek robbanó magja mindig a köznapi Túléltem egy ostromot mi másban hihetnék Az évek   drótakadálya alatt egy konzerv és egy bicska a költészet maga