A torkolatnál vártunk pár napot, hogy megcseréljük pikkelyeink színét. Aztán az
ifjúság oldott sóit felejtve megindultunk a cápafogsorú kövek és a sekély mederben pengés manccsal
csapkodó, rövidlátó medvék felé. Ez már az volt, az az íz. A náddal és sással takart ölé.
Homokbölcsőkkel, szúnyogokkal, konzervgyárral várt, hogy ikrás haldoklásba öleljen, anyánk, a tó. |