A tengerek kék szalagja*

negyvenedik évem a civilizált angyal
bukósisakban motorosruhában
csönget a kitiltó távirattal
ITT TESSÉK ALÁÍRNI (a sorsot) ahol
ritkán kezdődik újból ugyanaz a század
hajóroncs történet dereng az idő alól
és az erdőtűz a szél az ágak a tékozló beszéd
azaz a szövegkezdő hol-nem-volt a fiatalság
széthajigált földöntúli szemét
és egyre több körmondat visszavezethető
egyszerű igenre vagy nemre
s a vers mindinkább törött evező
amit egy eszelős hajótörött markol
hogy a csupasz jelentés élve elterülhessen
(ha van olyan) valami ismeretlen parton
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]