Finn tangó*

a lombos fának álcázott idő freudi gyökérzeteként
költők versek és nők gubancolódtak össze az én életemben is
de ez valami más volt haláltánc északon
enzensberger a karján egy vázszerű nővel
aki mint érmét a wurlitzer nyelte a pirulákat
és rekedten játszotta újból és újból a szenvedélylemezt
és a költők a négy égtáj felől a világ fölöslege
bennük a dánnál több a római legtöbb a vodka
míg mellén a holddal lassan fordul a föld klimaxos vércsekarmain
a nyomor foglalatában a hét hamiskő évtized
recsegő taftuszálya a százados bukás
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]