Sebaj, legalább látszik, hogy élünk |
|
| Hogy is mondjam? Talán: „Az a tulok…” – |
| (önjellemzés!); na szóval: az – „…a földi…” |
| (amit itt volt szerencsém örökölni) |
| „bennem is elbődül, hogy PUSZTULOK;” |
|
| (s ezzel élre kerül a hátul-ok, |
| s a „sírgödör szélén”… stb.) – |
| dehát kezdjem el vér-kóccal kitömni |
| a tér-idő cápát, mert csak burok? |
|
| Engem két végtelen között, a közben |
| nem csak térképrajzként izgat a KÖZBEN; |
| más vonz (mondhatnám: a magán a „köz”-ben) |
|
| ebben a humoros szegény-szerepben: |
| a lázadás, a „mentve menthetetlen” – |
| míg szétoszlunk űrben, földben, gyerekben. |
|
|