| Itt éltem, azaz osztoztam a bűnben, |
|
háborús kazalban bujkáló tű; |
| a hírhedt főfoglalkozású hűtlen, |
|
akiről végül kiderül, hogy hű – |
|
| csak tudná, hogy mihez… Az üres börtön |
|
priccsén testes rab alszik, az idő, |
| s végigreped rajta a csillagöltöny, |
|
amit testtelen foglárként kinő: |
|
| ezt láttam innen, valami hiányát, |
|
másképp szólva a Végül Ugyanazt, |
| ahogy elnyeli Einstein tudományát |
|
és a kőkorból makogó panaszt |
|
| az üres atomokkal teli forgás, |
|
az országokat őrlő rögmalom, |
| s valami kenetlen, száraz csikorgás |
|
hangzik a fű zöld olaja alól, |
|
| és arcomból anyám csontsziget arca |
|
örvénylő tükrökben bukkan elő, |
| mint kőtáblák királyai alatt a |
|
székvárosukon szántó földművelő. |
|
|