Emléktárgy a Földről

Útban Plovdiv felé egyszerre fölnevetett Kolev, csupa ín mester-sofőrünk. „Bangla Desh”, mondta maga elé. Együtt röhögtem a többiekkel. A húsevő csillag teli hassal aludt, hegy-völgy pofáját süttetve az őszi nappal. A sárfolyó, honnét a rongymaszkos paraszt kötélen húzta ki a rothadó gyerekhullát, szőlő és lomb-vendéghajat viselt. Kétoldalt látható volt „a Balkán költészete”: sziklák és szakadékok. És a cigánycsalád sem volt különösképpen szomorú, színes ruháik Indiát idézték Trákiába, Visnut Alexandrosz mellé, „a déli kedély impresszionizmusát”, ahogy ott dideregtek az út szélén, és ősi, szinte derűs közönnyel bámultak a Mercedes busszal elzúgó marslakók után.