A férfikor delén
| AZ EGYETLEN KÖRÜLÖTTEM AKIBŐL FÖLCSAPHAT A JÓZSEF ATTILAI LÁNG |
| (levélíró és címzett nyugállományban) |
|
| Bohóc aki a mellékmondatok korában |
| a főmondatot akarja kimondani |
|
|
|
„Hát ez fantasztikus (mosoly), hogy épp akkor (mosoly), amikor én (farkasmosoly), mármint rólad (egy szemfog magánmosolya), az ellentmondásos (»O sole mio«, a nyelv éneke, bíbor ingben, nápolyi dialektusban), úgy értem, az meg ez (a felső metszőfogak széles mosolya, üdvözlet a kedves vendégnek: »Egy jó kis vércserét esetleg?«), szóval, ha nem is nyíltan (»Hahaha«, röhögés, tömött basszushangon, a zápfogak, »még mit nem, majd nyíltan! «), ezesetben ugye (NAGY SZINTETIKUS FOGMOSOLY, érvényes oda és vissza, kétszeri megszakítással, az állomáshelyen lebélyegzendő), az erővonalat…”
(Meghosszabbítja)
DR. MITSCHÜTZKISCH-SZŰCS (tansz. vez. egyet. tan.) A költészet, mármint az izé, azaz a hogyishívják, vagyis a…
A HARMINCAS ÉVEK (a MABI-nál biztosítva) Marha!
MARHA (a réten, édes fű között, testtelen zúgás, Shelley méri a szélerősséget, nyugati, nyers szél, felhőket habzó ciklon, ősz sóhajja, növekvő páratartalom) Ember és polgár! A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Csak a láncaimat veszíthetem!
LÁNCOK (csörögnek) Egy Russzó! Ermenonvillében! Csacsacsa!
MARHA (folyt.) Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Bérmálkozók és Daliás Leventék, van nekem erről egy elméletem: „A fűség lényege”; szíves engedelmükkel most, hogy ilyen szépen összejöttünk, ismertetném, persze csak vázlatosan, fővonalaiban, a lényeg lényegét.
A NEGYVENES ÉVEK (füstkosztümben, bombaplisszírozással) Jó az Isten! Egy nap a világ! Csak az értékmegőrzőben elhelyezett tárgyakért vállalunk felelősséget!
MARHA (a lényeg, folyt.) Ó világ végtelen selyme, szálas suhogás, rugalmas pengék hullámverése, zöld tenger a szél mentén, az ég alatt; a hajós idő kibámult a mezőre, harmatbirodalmak trónján palástos almák, öklömnyi országok, tele áramlatokkal és titkos csatornákkal, múlandó mindez, mégis a szívem a torkomban, fulladok, édes, édes…
AZ ÖTVENES ÉVEK (sildes sapkában, bakancsban) Ez a harc lesz a végső! Az ellátás zavartalan! Aki a liftbe hány, az a nép ellensége!
MARHA (a lényeg lényege, folyt.) Pontban a végtelen, érzem, add a kezed, a szád, a melled, mintha ma lenne, mintha soha sem lett volna, minden porszem külön halhatatlan, minden mozdulat madár, ahogy köröz, lecsap, fölemelkedik, ég és ég, lebegés, a gyönyör prése, itt jártam én, itt voltak szárnyaim…
A BOLDOGSÁG Ujjujjuj!
MARHA (a lényeg leglényege, folyt.) Vattatalpon jöjj szerelmem, lágy idő!
IDŐ Khrr, brr, bamm, durr, szütty.
HANG (a fejhallgatóban) A francba! Kiégett. Megpróbálom áttekercselni. Vétel. VÉGE.
|
| Szoba. Ennyiszer ennyi. Végtelen. |
| Betűk-közt áramlás. Fúj az idő. Számum egy csillagon. |
| Körülhatárolt. Hangok a falon át. A helyszín. |
| Gyereksírás vagy villamoszörgés. Fék sivít. Zörgő bádogkannák. |
|
| Semmi sem utal a háborúra. Szegényes luxus. |
| Fémkancsó Indiából. Fölrajzszögezett újságkivágás. Szótár, lexikon. |
| Szabadságolt képzelet: egy hivatalnok körmöl. |
| Hajszál-egyszeregy. Délelőtt, délután. Hús-vér lendkerék. |
|
| De bent más hely, más látvány. Egyértelműbb. |
| Állókép idő. A füst eloszlott. Zeng a Nap. |
| Homokkupac a sarokban. Piramis. Széthordhatatlan. |
| Repesz a keramitkockán. A vasgyümölcs magja. Udvar. |
|
| Kitágult pupillák: fénykép. Egy mozdulat megmarad. |
| Fölszáll, nem is, csak készül; a lendület sugallata. |
| Ég és föld között a szabadság íze. Óceán, fény; |
| a Föld tűpárnájába döfött sugár. |
|
|
| Az ősök előtt? Az ősök ősei. Változatok, |
| s a mennytanokéinál korábban a földtanéi: a karbon páfrány |
| trópusi nyárban, zsurlófák dőzsölnek, arányaikkal |
| a föld túlozza el önnön öröklétét, noha csak tanul, |
| erejét próbálja az ősmocsárban, a zöld dzsungelben |
| a kőszénboltozatot, gyíkokkal a folytatást, a féltekékkel |
| a súlyelosztást; minden zár fölnyílik, minden nyílás |
| elfalazódik; sejtpáncéltól hízó kőzet, tenger a rozsföldön; |
| ki-beáramlik neve és tartalma nélkül a jó, a rossz; |
| egymást-falásból épül az egyensúly, a bukásból a túlélés, |
| a győztes változat, majd megbillenve leomlik; hol kezdődik |
| a kezdet, a táj, ahol egy merülő korszak reflexei |
| megterveztek? Nem mindegy? Az anyagfogalom |
| csikorogva szilárdul görnyedtében; sírközelben bízni |
| a versben nem kevesebb, mint bízni a változatokban, |
| s egy a magunké is közülük: régmúlt jövő |
| jelenében egy arc, tele röggel, szárnnyal, tűzzel, lombbal, |
| mielőtt széllé halványul a folytonos áttűnésben. |
|
|
|