Horatius születésnapja

Tanítványnak jó nem vala ő, ajaj, s kivált, ami legbecsesebb volt benne, azt   utálták, szellemét, a magán-kalózt   az eszme-konszernek korában; „érdekes”, mondták vicsorogva, „jó, csak egy kissé szedett-vedett”; a világhaladás   kérdéses időszakában a lírai én   volt mindenek fölött problématikus, az a mód, ahogy eljut az általánosig, hol a vers szövetén, mint függönyön átdereng.   A rögeszme, hogy itt a sors repül gyalog,   s hogy az áttekintés lényege épp a föld rögtönzésére a léttel rögtönözni, tavaly viselt zakó, s ki vesz föl olyat, ha a sikk   a tiszta körvonal s az antik elme-szekrény,   hol mindennek külön fiókja van. Csak erős egyéniség számíthat jó sajtóra, csak elvakultság bírja bulldózerként tolni a csontokat,   míg tiszta lapot tűzzel nyit minden háború   s vér olajozza az űrben gördülő időt.