Az eszmény öregkora
Első főhajtás: a klasszikusok előtt
| a puszta majorságban, hol az eszme: |
| „uraim, még nincs semmi se veszve”, |
| hol több-kevesebb híg istenhit |
| kielégít majdnem mindenkit, |
| hol a megreparált palánk mögött |
| még bűzleni érzed a ős-dögöt, |
| míg elborongva Róma vesztén |
| autót bőget az őskeresztény: |
| nyomd a pedált, s a dalkerék forog, |
| s világok tűnnek föl-le és korok, |
| de a vers hajnalt kukorékol: „Tessék, |
| olvasható a Föld receptje; |
| végy egy bolygót és süsd le egybe; |
| itt üdvözít a legszebb pillanat,
|
| bár továbbáll az is egy perc alatt, |
| de ha válaszunk kétséges is, íme, |
| tökéletes volt versünk ríme!” |
|
A lomb között egy angyal átszáll, |
megízlelnéd, de hol a láz már, |
|
Sötét porban sugár a szálka, |
s a bálozó bolygók családja |
|
|
Második főhajtás: az avantgárd előtt
| a rob TE SZIpogózvész A sziTAD MATu |
| banás tán füstceTAD a roporNYÁfelh a porhő uzött ESZI |
| a port a ropogó köénelem TESZI MAment |
| a tűz az égce ment a TESZID a láng |
| MATEZSIDTe vagy a tűzvész a nás az út a TÁMfény |
| uton két ADAZ csillag TE MATT vagy |
| TE MATEMASZIta a ropogó tűz |
| az embertör iténelem TENYÁ a porfelhő TADAZ |
| féluton két csillag között SZIMAT |
| a törmelékre egy sugárnyaNYÁMAra |
| ütvember szöggel lábal semmi láng át robbanás egy |
| vasváza űrSZITÁn a föld kereszt |
| TESZID a vércement TAD már AZ megkötött ANYÁMAT |
|
|
|