Vitéz Mihályt kicsapják a mennyből

Újul az ég a földkerék   fordultával, csontod, fogad, e rossz fogat, vonván férgek, mint gyors lovak,   sárban szárnyal. Vacog a szűz, mennyei tűz,   angyal költse! Úrnak magát ne alítsa, nyakas nyakát meghajlítsa   bölcsek bölcse! Gyöngy szépségünk, izzadt képünk   nyögjük, lázat: nyűgös üdvben, életünkben, isten ellen a kezünkben   zöld kard lázadt. Sívó acél, vásik a szél,   sejdít véget, de barkája, rokolyája világ tüzes koronája,   ég, míg éghet.