| Tavasszal kezdődik történetük a külvárosi kertben |
| Paolo és Francesca egy könyvet olvas szél fúj villámló vasát |
| a menny a föld szívébe mártja édes bukások kora |
| végzetük pillás kelléke a szemük összevillan |
| fényes süketségükben hangtalan víjjog egy villamos |
| és foguk mögött boldog tajtékot dadog a belső óceán |
|
| Később a hódító körültekint pörnye a légben |
| disznósivalkodás fölhasadt ágynemű a romváros kacatjai |
| hím-keresztjén a nő-Krisztus kifordult szemmel néz a semmibe |
| üszök és alvadt vér rablott holmikkal megrakodva |
| félálomban fodrozó lepedőn egy zsibbadt karaván vonul |
| matróz-mocsok a nemzés sellő-ajkain |
|
| Édeni díszletek közé utcai ruhában lép be az angyal |
| alighogy gyönyörük kimondja TE alighogy elvegyül szaguk |
| alighogy öl az ölben horgonyoz az óra-arcú szám-dárdás szemétől |
| zsibbad a mellükben dobogó nyúl sárzabla szárnyas csontjukon |
| fejjel-lefele röptük üstökös-izzásuk ölük szakadékában hever |
| a halhatatlan csúcsra kúszó hegymászó a vér |
|
| Föld gyúrta minden sejtjüket készek minden megalkuvásra és csalásra |
| de arcuk a mindenség pillanatképe a mozgás-isten udvarán |
| a pálya-pólyában egy újszülött csillag sivalkodik |
| tagadás igenje kosárfonó combjuk mesterfogásai virít |
| pipacsuk égő lényege a teremtés sír-gazos közönyében |
| szemgödrükből örökzöld haraggal nyilaz a fű |
|
|