A régi idők hölgyei^*

Hol vannak mágneses mellükkel Zsuzsa és Márta és a különböző   lakcímű Jutkák puhára rágta az idő Melindát Verát és Erzsit akivel szalonnás   rántottát reggeliztünk elhajózott egy dunai gőzhajóval Gizella is akinek nem emlékszem   a vezetéknevére csak azt tudom róla hogy gépírónő volt valamilyen vállalatnál és   tőlem hallott először a fogamzásgátlásról és a döbbenettől kigyulladtak szőke szemöldöke alatt Izolda márkájú   azúr reflektorai és eszembe jut Éva meg a barátnője a barlangi-ősember szobrászlány   az alacsony homlokával és föltámad az aranybarna őrület mely a tartós tanulságot kereste az   ingatag csipkék között indián ölükben az Újvilág kincsét és csípőjük kopernikuszi tanát a babiloni redőny fölött fölizzik a HECKLER ALBERT ÚRISZABÓ   és elkárhozik a nyelvünk egy halaszthatatlanul sürgős csókban és mit csinál Párizsban Toncsi a viharos aggszűz és hova   autóbuszoznak tömött szatyraikkal a kalandor Ágik Katik és   Andreák tanulság nélkül szóródtak szét a civilizált tarlón egyre megy ki mire vitte a pikáns részletek hogy példának okáért   melyikük férje esett ki részegen egy New York-i taxiból élnek a földön jól vagy rosszul nincs ok az aggodalomra az energia   megmarad a tavalyi hó helyén zöldell az idei tavasz Bukásra ítélt dinasztia gőggel koronás ifjúság jól illett királyi   termetedre a zaciból kiváltott zakó ah szívbe markoló elégiák szelleme fordítsd nemes tekinteted a   Kertész utcára hulló vakolat kurvák és jobb napokat látott nyugdíjasok T. Gy. a napolajtól illatos költő egy újságot hordott a belső   zsebében hogy alkalom adtán leterítse az ágyra repülő szőnyegnek és a világot betöltő papírzörgésben egy testté lényegült két igaz szerető míg az asztalon Miguel Hernández haldoklott babérszagú tercinák   börtönében és villámló csontjaitól fölragyogott a szoba és jól lehetetett látni a   falra rajzszögezett föliratot BARÁTUNK LAKÁSA NEM   KUPLERÁJ és a szabadság-zamatú büdösbe kihangzott az ítéletnapi vinnyogás a számlap nélküli órák örökké tartó napján amikor a nyelv még nem   találta föl a jövőidőt ahol két gyermek tüzes hideglelésben edzett anyja egy tejeskannával   a kezében nekibiciklizik egy teherautónak és a három kiterjedést ölelő végtagok belepréselődnek a beton-   emlékkönyv féknyomokkal csíkozott síkjába a boldog anyag jelenében zöld pengékkel vívta a föld a világ jegét és   viking ajkak vöröse úszott egy párna parttalan tengerén és bolygó-vackán lustán hörgött a csillagbundás testtelen párduc bevonva hétköznap-karmait Poros föld csibéi pelyhes lények kemény húsotok az eleganciátok csilingel nyelveteken az „állandójan” és a „szokok odajárni” de professzor ujjatok eszét csodálni örökké élek egy rozzant vaságyon hűlt helyetektől fázik a menny és vacog az emlékezet de géppuska-himlős házak közt karotok pórázán járni a világot   gyönyörű volt sírtól fintorgó orrom testetek parazsától kapott halhatatlan szimatot láttam az ostromlott ólban a bombák mocskán röfögni elvarázsolt   fajtámat és a háborús Kirké nem viselt khitónt sem isteni loknikat és egyáltalán   nem hasonlított görög-vázakép alakotokra nincs veszélyesebb szépség öletek eleven aknáinál a nap körül keringő bombatölcsérben örömöt zizeg hajatok története karotokat a sors rokkája végleg csigolyáimra csavarta hogy kombinéitok csipkebokrából kilépve rekedten mondjátok ADJ   TÜZET míg mézet izzadva bámulják egymást didergő sejtjeink és ujjainkban a rontva-teremtés tavaszi parazsa süt