„Róma, London, Los Angeles: fénnyel és benzinnel szennyezett légágyékkötő a föld
szemérem-tájain. A fölszállást mindenki másnak képzeli, valahogy úgy, hogy megőrzi magát a
szárnyalásban is. A körúti albérletet, a halott társbérlőt a pepita kövön. De az időnek nem elve
a »jut is, marad is«. Légszomjra várja röpte Ikaroszt. Vagy szellemszárnyunkon napálló a viasz?
És kirepülünk földhöz ragadt életünkből és a magasból kiabáljuk vissza: »szar kis ország«? És
arcunkon civilizált közöny? És megnyerjük egy mandulapofájú hölgy szívbe markoló sóhaját?
Richard ismét nyeregben? Egy országot egy bugyiért? Ó divatjamúlt drámák naiv pátosza! Nem
lelki itt a veszély: üzleti. A csont-bankár beváltja emlékvalutádat és az ugyanaz többé nem
ugyanaz. Egy magazinból rámbámul a képem: ősz kamaszfej. Ez a rohadt nagy helyzet,
lordok.Történetünk végén hátunk idétlen púpja megdicsőül: »ah, elegáns dudor!«, énekli majd
karban egy csizmatalpnyi királyság. A suszter végzet szemmértéke gonoszul pontos. Szűk
országgal a lábadon sziszegve bámulsz a magasba: felhők és légijáratok között lebeg a halálos
csali, a tüdődig csúszó, horgas siker.”
|