| Örökké dől a fényzuhatag az eleven homlokkőre |
| nem tágít innen a szegények lánya a csiricsáré selyemruhában |
| nézheti magát a Duna tükrében az idő eredendő bűne is |
| nem látni ott semmit csak ragyogást és a szél mozdíthatatlan csipkéi |
|
alatt az augusztusi ívfény tisztítótüzébe kárhozik a Margitsziget |
| örökös fényben úszik a hídkorlát a budai háttér a Rózsadomb |
| és a dauerolt fürtökön a fiatalság együgyű aranya ragyog |
| és a fény olajában surrog a hajtószíj-izom és gördül a csigolya-csapágy |
|
és a boldogság fuldokló malma egy végtelen pillanatot őrölve |
| dicsőség nektek üdvözült sejtek dicsőség |
| rémhíreivel és tankjaival késik a szép jövő |
| és a proletár Poppea győzelmet győzelemre halmoz |
| míg a választékos stílusú bánatok papír-rácsa mögött ásít a meggyütt- |
|
a-behívó tigris az otthol-köll-hannyi-a-családot történelem |
| Wagner-bérlet és kékróka-stóla és Harsányi Zsolt örökbecsű regényei |
| látlak balhitek napja buborék-város korlátnak dőlő anyám |
| örökké zuhog a ragyogás a világból előhívott szépségedre |
| hússal és hajjal földíszített a nyári kirakat bűvész rendezője |
| de a vénuszi bóvli alatt ott a keserű lényeg a fűrésszel fölnyitott |
| és a hídon a szellem-század a szögesdrót-tündöklés a VIGYÁZZ A |
| és a mézeskalács-képből készül a kórházi párnák tengerén halálig |
| mely kezdet és végnélküli üres derűvel behavazva |
| porig bombázott városokra hasonlít |
|