„Ez tiszta őrület”, – kiált az Emlékezetes – „hülyékből áll az államapparátus!
Hányszor ugassam el? – a Tízezer Kapu kulcsa a szervezés. Ha szemük elé tárom apró
férfidíszem, – az igazi nagyság a léleké! – sikoltsanak: Ó A HATALMAS! Ó A
LEGHATALMASABB! És szemükben a szűz körték tüze! És arcukon a tavasz aranya! Csak
dilettáns nagyolja el a költeményt. Az én szájam a türelem sebe. Csak tökéletes részletekből
épülhet a hibátlan egész. Így nemesednek csavarjaivá a nagyobb gépezetnek ők, akik
különben hiányos képzettségük miatt (legtöbbjük írni-olvasni sem tud), megrekednének
valahol a főzés és mosás mocskos öbleiben. Operettkirály ölethet kedve szerint. Nekem
körültekintően kell eljárnom. Nekem olvasnom kell a közleményeket. Reggel ki sem látszom
a sok papírból! A tigrismosolyú? A rózsakertszívű? Hülyék! Valami ötletet. Egy lavór vizet
és másnap minden magazin címoldalán hasítom a hullámokat. Alattam góliát-betűkkel szúrja
a csipás csillag szemét a hír: MING CSÁSZÁR ÁTÚSSZA A NAGY FOLYÓT!” |