volt anarchista és vadászrepülő, sötét |
angolszövetben térdel Chagall |
angyala előtt. Tűz és azúr. De egy másik angyal |
csíkos ruhában, kopaszra nyírt fejjel |
békákat és patkányokat hány a gyalult |
harmadik angyal, oda se néz, mellén a mutató |
körbejár. Csak a negyedik, a se hús se vér, |
az kel át végül a folyón, összeégett arccal |
bámul utána a néma város. |
|