Sárüllő*

Tavasz számlapján lombos mutató,
halandók szíve vérpercet ketyeg;
a napkoronás idő havas csúcsa
izzad örökzöld haragtól.
Remény fillére, vertarany arc,
hús-lepelben magtól égő Lázár,
kémlelem, angyalok országa ez?
háborúk rühétől viszkető mennybolt?
Sárüllőm sírköves homlokán
virágok földrengése pusztít,
rétfalak közt dörög a fű-üzem
és szelek szíján napkerék forog.
Szentelt időm! Alvadó rögök közül
kihajt a földből apám termő haja:
arca mása, lángragyás pofám
ragyog az aratókra mint a nap.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]