Hommage à Henri Michaux*

Mikor a vers
mikor a költemény
mikor a veherehehihivers
mikor a köhöhahahuhuhehöltemény
mikor fejjel lefelé az esti vonattal a legfőbb bruhahahehehu
mikor idegeket borzolva és tiltakozva Rubens kerekfarú angyalkáinak
 
fáintos pucérsága ellen
mikor a rosseb egye el a föld színéről a kiállító kengurukat
 
a felfújható ábécét a sétazongorákat és a
 
kendernyakkendőket
mikor szintúgy és főképp ellenkezőleg és legkivált és én csak azt aka
mikor a közmegbotránkoztatás rekvizitumai is csak szakállas
 
műmajmoknak számítanak ete és atekintetben
mikor a Schiller rohadt almájában száguldó dinamikus tehénnek feldereng
 
némi távoli sejtelme a klasszikus kozmetikákról
mikor az agyhajtóktól daliás áruházi koporsóosztályvezetők is
 
ráfanyalodnak végül a tragikusan egyszerű közmegelégedésre
mikor keszcsókolom az oltatlan mészben
mikor a bolha büdös és benzin-ízű üzemanyagától nagyobbakat ugrik mint
 
a hajdani századok legcsodásabb Pegazusa kinek tüzes
 
taplót dugtak a seggelukába ha szabad magamat így kifejeznem
Ó Tökéletességünk!
 
Ó Tökéletes Különbözőségünk!
Ó Belső Végtelenségek egy rímtelen szatyorban!
Ó Költészet Lapockacsontja egy derűs henteskampón!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]