| Vonítanak már a bazalt farkasok, |
| vágtat Heródes tenger homokon; |
| ni, hogy rohad a fű szemérme, |
| mutogatok, mint a süketnémák. |
|
| Majd cigánygyerek-állán asszír kőszakállal |
| felüti fejét az eszelős idő, |
| majd sártól rühesen bőgnek a kutyák, |
| sehonnan sehova, mint az istenek. |
|
| De, íme, márványt fúj ma a barom, |
| golgotai tájszólás böködi a jászolt, |
| nagykosár csillagot hoz a három király, |
| hoznának inkább pohár vizet. |
|
| Duzzad a hó alól a jószagú nap, |
| szegények országa, máris vérzik, |
| serceg a zsúptetőn a teremtés zsírja |
| gázol a tavasz térdig koromban. |
|
| Szomjazom, szomjazom, mert ide ítéltél |
| sót és halált legelni, gyönyörű; |
| illatozik mérgezett almád, |
| fű és ég között majd megszakad. |
|
|