|
Kísérletünkhöz két patkánycsaládot használtunk. A két család létszáma egymással megegyezett,
mindkét családba egyenlő számmal válogattunk hímeket és nőstényeket. A kísérlet első szakaszában
a két családot azonos méretű, zárt ketrecbe helyeztük, azonos körülmények közé. Azonos körülmények
között az állatok viselkedése megegyezett. Táplálékukból a szokásos adagot fogyasztották, párosodtak,
gyors ütemben szaporodtak. A második szakasz kezdetére a ketrecek gyakorlatilag telítődtek. Ekkor
az egyik család körülményeit változatlanul hagyva, a másik befogadására szánt ketrec területét fokról
fokra növelni kezdtük. A második fázisban az állatok eltérő módon viselkedtek. A több hellyel
rendelkező család viselkedése megegyezett az első fázisban tapasztaltakkal, a másik egyedein viszont
levertség és étvágytalanság tünetei kezdtek mutatkozni. A párosodási kedv lanyhult, gyakorivá váltak
az azonos neműek közötti párosodási kísérletek, amit korábban egyáltalán nem tapasztaltunk. Végül
a kísérleti állatok közül többen őrjöngeni kezdtek, halálos sebeket haraptak önmagukon és társaikon.
A kísérlet végére ennek a családnak nagy része elpusztult. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy mindezt
pusztán a ketrec méreteinek változatlanul hagyásával sikerült előidéznünk.
Egy biológiai kísérlet jegyzőkönyvéből
|
| gyógyíthatatlan sebeinkből |
| majd nápolyi-öböl szemeim lemoshatatlan |
| anyatejtől párás gyerek-szájam |
| és a fehér csirkenyakba görbülő csapott áll felett |
| a mértéktelenül merengő szabálytalan orr |
| UGYE ÖN IS UGYE ÖN IS UGYE ÖN |
| és a dohányfoltos ujjakon a madárkarmok |
| ruhám alatt egy csontos tűzvész |
| lengyel vagy kozák vagy szenegáli |
| vagy Húsvét-szigeti ahogy éppen a számra jön |
| egy lehetetlen ország gyógyíthatatlan emlékeivel |
| hegy és vízrajzának összes bájával ahogy |
| kilóg alóla egy vállból kitépett kéz |
| ahogy az állomáson teljes kivilágításban |
| kioltott szemmel bámulja néhány pályamunkás |
| a térkép alól kimászó vér fekete földigilisztáit |
|
e szemfedő súlya barátaim míg égnek a teherkocsik |
| és mezítláb áll a tél a pályaudvar hamuján |
| az olthatatlan földön és az ajtó mögött suttogás |
| NEM SZÉP DE NEM IS KIFEJEZETTEN |
| ez én vagyok nem szép de nem is |
| kifejezetten és őrjítően NE TÚLOZD EL A DOLGOT |
| csak arcomat a párnába fúrva |
| NE TÚLOZD EL csak ülve az ágy szélén |
| és félretartott fejjel tűrve a könny alattomos |
| vulkáni lökéseit míg végül is a gyönyörűségtől |
| zsibbadó mellel sírhatok is nyüüööő |
| utálatos hangom mint egy hernyó |
| mászik a szőnyegen hogy én is beleborzadok |
| MÁS VÁLASZTÁSUNK NINCS kiabáld a fülembe |
| míg a hányinger végül mindent fel nem old |
| és a vécécsésze fölé hajolva megadó mozdulattal |
| maga-ácsolta kálváriája alatt |
| különb kínoknak próbájára téve mint ama kettő |
| kurvák között is bélyeges MA ESTE INDULUNK |
| bakancs és hátizsák ahogy az illik ilyenkor |
| és fő a kitartás egy régi kép |
| derékig érő sárban elakadt menetoszlopok |
| tankok és ágyúk egy régi látomás |
| s a bedőlt kertkapuk mögött egy külön háború |
| a méregzölden vérfertőző gyomoké |
| ahogy felkúsznak a falra és nyálukkal szétmarják |
| a vályogfalat és a nádtetőt a habfodor
|
|
a habfodor de kinn a réten konok tudatlansággal |
| virul a nyár fűtenger szél és napözön |
| UGYE TE ZSIDÓ VAGY TE NYURGA |
| (cserkész, innen a faluból, |
| szeplős, tizennégy éves, szemében |
| sugárzó állati gyűlölet, miért?) |
| IGEN saját szavam mint egy golyó |
| átüti alig duzzadó mellem kifolyik belőlem |
| az akarat utolsó cseppje is aztán a vörös |
| arc és puskacső fölött a kattanás |
| szikrázó napsütés és röhögés |
| NA LÓDULJ innen már rövid út |
| de te csak hozzám tartozol |
| te csak hozzám a lihegésed |
| férfiszagod cserepes szád az éjszakában |
| se tank se ágyú a dombok meztelenül |
| mutogatják kietlen ölüket a fényszóróknak és a füstnek |
| mellemből milyen mérget szívhatna az idő |
| elkékült arccal vaspólyáiban |
| ha egyszer levetném ezt a földcipőt |
| ha ezt az ólomsár ruhát egy sorozat |
| kattog el a vizes levegőben rozsdafoltokat lukasztva |
| az elviselhetetlen őszbe MIFÉLE NÉP EZ |
| kérdezi Bradley úr a társalgóban |
| (közepes vagyon, de él a pénzzel, |
| le is nézik ezért a szomszédai, |
| itt ez nem szokás) kitekintve az üvegfalon |
| a Genfi-tóra dombok csónakok |
| AZ ÉN GYERMEKEIM NEM FOGJÁK MÉGEGYSZER |
| a dolgozószoba alá tervezett uszodában |
| úszkálhatnak foghatnak tánczenét vagy operát |
| vagy feltehetnek egy lemezt nézhetnek TV-t a vízből |
| (mindez a terem sarkában, mozgatható |
| faburkolattal álcázva, továbbá angolkert, |
| pihenő-pad, uzsonna-asztal, kiszámított térhatás, |
| egy iparművész remeke) AZ ÉN GYERMEKEIM |
| hanyatt a sárban fordított világ |
| a karom-ujjúak fordított gyökerek |
| a semmibe UGYE TE IS TE NYURGA |
| a nagy hajtóvadászaté de ki vagy te |
| a nyúl vagy a vadász de ki vagy te |
| és mit őröl a szád mint a malom |
| az én nyálamat a te véredet |
| egy hosszú csók kísérlete a hideg nők |
| próbálkozása a sírnivaló vonaglás |
| ÖLJ MEG ÖLJ MEG TE ÉDES TE KEGYETLEN |
| a mű-lihegés mű-eksztázisa míg végül éjfélkor |
| átlépjük a határt MIFÉLE NÉP EZ |
| golyók vagy udvarias vámkezelés |
| valami boglyatűz izzik az éjszakában |
| gyógyíthatatlan láz az ölemben |
| TAPOSS MEG ALÁZZ MEG bakancsban hátizsákkal |
| esetlen sztárfotók ÍGY MENEKÜLTEK |
| EGYSZÁL RUHÁBAN mindennél többet |
| mindennél többet mindennél többet |
| mond ez nekünk a keskeny utcán |
| a világ leggazdagabb kirakatsorában |
| kis gyárak párzanak EZT ASSZONYOM |
| SEHOL OLCSÓBBAN és olajozott révületében |
| a megszámlálhatatlan derűs és habzó asszony-öl |
| rózsás combok és jóltáplált nagy kemény mellek |
| ringása hús-akvárium egy kisváros fedélzetén |
| A POFÁTOKAT DISZNÓK hogy ha majd süllyedünk |
| a műmellek és a légkondicionált |
| közgondolkodás elméletei ezerféle kivitelben |
| és élvezetek rugósak párnásak vagy önkioldók |
| és soha ki nem fogyó filozófiák a gyapjútakarók |
| megmászhatatlan hegycsúcsairól |
| ha majd az üdítők a tizedik emeleten |
| és púder-páncélban a Maga-Csak-Képzeli
|
| ha majd a korszerűtlen hit egy vidéki vallás |
| nádfedeles ereklyéiben amíg száz mérfölddel suhan az autóutakon |
| a történelmi este a városok felé |
| MERT MÁSKÉPP NEM LENNE KÉPES ELVISELNI |
| hogy szánkón húzza a felesége hulláját |
| és két kézzel kapar a fagyos földben |
| egy egérlukat végső tisztességképp megmérgeződve |
| a tífusz pornográf ábráitól |
| mert nem mert nem a nyomorúságot és a sorbanállást |
| a Nagy Gyönyörűségért mert félkiló hús az éhezőnek |
| a Nagy Gyönyörűség de aki már egyszer |
| fürdőkádban fürdött annak már jöhet |
| AZ KÉREM NE IS MONDJAM MIT CSINÁL |
| az vakaródzik és fennsőbbséges csakugyan |
| és kaputól kapuig táncolva a halálos balettet |
| mert a téren kiló krumplikat osztanak egy feltört vagonból |
| és hangosan ordítva hogy megtalállak mert beengedtelek az ölembe |
| és földhöz szegeztél édes szögekkel |
| az csakugyan kiömlik a föld alól minden este mint egy marék szentjánosbogárka |
| MERT ILYEN NINCS TÖBB a Diadalívek körül |
| a dicsőség szele és őrült forgalom és a művésznegyedek |
| molyos szakállát nem fogja az idő mert a jámborok csivitelve |
| megbámulják Van Gogh fülét a múzeumban |
| és a Nevezetes Épületek vérbaját vagy a Rejtelmes Árnyalatot |
| mert messziről nézve a földalattik kocsijait |
| a szépség mint a néger fiúk mosolya |
| átsugárzik a falakon és az elhajigált újságokon |
| és kigyújtva a tengerentúli aggszüzek poshadt lobogóját |
| úgy ég a város felett mint egy katolikus máglya HA MAJD |
| MEGTALÁLLAK ha a hús lefoszlik |
| de csak a derűs csak a felhőtlen ég |
| és a hegyvidék mint a szivacs magába szívja |
| az információ fertőtlenített cseppjeit |
| sakkmatt öt lépésben egy exotikus réten |
| ujjaid parázna tánca mellemen AZ ÖN SZEMÉT |
| MEGFERTŐZTÉK AZOK AZ ÉVEK |
| egy szivar illatos páráiban |
| amíg gyakorlatiasan füstöl az ősz |
| és bizserget a nyár hímnemű erőszaka a tengerparton |
| majd kicseréljük egy nagyobbra |
| majd kicseréljük egy drágábbra |
| gyógyíthatatlan sebeinkkel |
| majd kicseréljük egy fényesebbre |
| majd kicseréljük egy feketébbre |
| KIFEJEZETTEN a gyerekkori rét |
| szikrázó napsütésben egy feketébbre |
| mint ez a kő ebben a szomjas ágyban |
| mikor már késő és kiáll a kapuba és integet |
| VISZLÁT JÖJJÖN EL MÁSKOR IS |
| mint ez az arcodra emlékeztető arc |
| mint a halálig tartó kegyetlen öregség |
|
|