A székesegyház*

A Cluny-i Apátok Rezidenciája. – 1330 körül Pierre de Châlus, Cluny-en-Burgogne apátja megvásárolta a telken fekvő római romokat valamint a szomszédos házhelyet, hogy székhelyet építsen magának Párizsban. E munka bevégzése után az Apát utódai emelték a ma is látható, nagyszerű épületet. Meggondolva, hogy ezt csak a vendégek elszállásolására szánták, elképzelhetjük, milyen pompában éltek a hercegérsekek. A Forradalom idején az állam kisajátította az apátság épületét és kilencvenkétezer frankért adott túl rajta. Lakói között akadt bognár, nyomdász és mosónő. A Toronyból, ahol a Tengerészet csillagvizsgálót rendezett be magának, huszonegy égitestet fedeztek föl. A római romokat földdel borították be és a földbe konyhakertet és gyümölcsöst telepítettek.

Egy párizsi útikönyvből

 
a dögvész a rosseb te bazalt körmenet
te könyörtelen katedrális
amikor semmi más
csak egy édes vallomás
mert a sláger nem okul és Portia
atyjának engedelmes híve ő
és öntözze bár szíve harmatával
amikor meglengeti egy kicsit a géppisztolyt
hogy kivirágozzék ajkán szűz beszéde
VISZLÁT HAVEROM A MESZESGÖDÖRBEN
csak áll mint egy neon-kútban
a derék tábornok két gyermek atyja
a LIFE címoldalán mint egy ablakon kihajolva
a nadrággombgyártás erős embere
mikor elindul a haver is
AZZAL AZ UNDORÍTÓ
CINIKUS VIGYORÁVAL
a teljes sötétségbe
ahol Okito M’Polo Lundula és Munongo a keménykezű
aki kiirtja testvéreit is könyörtelenül mert
egymásnak halálos ellenségei röhejes nevek
és másfelől Barry aki miért ne győzzünk
és miért is ne ha lehet ha muszáj
ha erre kötelez
hogy a királynő elutazik víkendre egy kalitka madárral
több gyerekkel és egy férjjel aki mellesleg herceg is
és felavatott már több gőzhajót és krikettbajnokot
amiből mindenki megítélheti milyen kemény munka ez
és miért is ne ha a csatahajók
mint egy sereg angyal és mindegyik seggéből kiáll egy ágyúcső
és átgurulnak az analfabéta Indiákon
és Kolumbusz utódai is a Genfi tó körül szalmapapucsban
mustárgázt isznak metszett pohárból olajbogyóval
valamint ha szavatosságot vállalunk vagy garanciát
és nem is rejtélyes megfontolásból
hanem csak úgy mert mély vagy mint a tenger
és hajóznék az öledben asszonyom
(harmincas özvegy kannibál szemekkel)
vagyis ha jótállnánk mert ÁLLJ és TE ÁLLAT
és odapörkölt neki pedig semmi humora
csak üres arccal az elüszkösödött falu
akit a Vatikán is ünnepel mert valódi hős
és fekete reverendája vizesen lobog a szélben
ami nagy szó egy ilyen korban mint a miénk
amikor Szent Péter harangjai a marxizmus ellen
mivel nincs más lehetősége neki
mert a kereszténység bástyáit régen társbérletesítették
és kiadó az egész ország bútorozva
hideg és meleg folyóvizeivel
az utazási irodák titkos ügynökeinek
vagy négy gyerekkel lakni egy eszmét fürdőszoba nélkül
vagy azzal és közben öntözni a gardéniákat stronciummal
TE FEHÉR FATTYÚ ha kirámoljuk a boltodat
és éjfélkor kiszórjuk az utcára az összes télikabátot
széles fekete vigyorral KÉPZELHETI
MIT MONDTAM ERRE de csak elmegy
ringó csípőkkel mint valami győzedelmes ribanc
és az arca mint egy fekete telihold
a kirakat előtt ahol az éhínség meg az aszályos év rezes égboltja ragyog
és ha ezek után kénytelen lövetni a tüntetőkre
mert írástudatlanok és hiába írná ki minden házfalra
hogy rend a lelke mindennek
MERT A LÁNYOMAT NEM ADOM
és még ma is látom a fekete képét
hogy inkább megölném a tulajdon kezemmel
mert nagy irodalma van a kérdésnek
és kiderül belőle hogy perspektíva kérdése minden
az éhezés a szögesdrót a sisak alól kivillogó vad fehér fogak
mert fentről csak bogarak rohangásznak őrült morzsákkal a foguk közt
jézus az apám az anyám a gyerekek
de hiszen tudja mi a fenének hagy itt beszélni
amikor a süketnéma ég és a kötőszavak inflációjában
a dzsungelháborúk taktikusa
árgus szemekkel is hiába agarászik
mert beleolvadnak a földbe a nyomorultak
de hát a civilizáció az persze
a két három civilizált néptől persze
ÉS NE NÉZZEN SOHA A SZEMÜKBE
NEM EMBEREK EZEK EZT MAJD MEGTANULJA
és felhőtlen hasuk az éhezéstől
furamódon kigömbölyödve úgy delel ezen a délkörön
mint Renoir gusztusos asszony-farai
egy hermafrodita múzeumban
és amikor hova lettek a régi bordélyok a régi front mögül
ahol Ráchel és Éva az öröm leányai tébolyult szemekkel
és Puskatus madám csikorogva
a vérbaj aranykeretes tükrein amikor
megfontoltak és meggondoltak egy nevezetes tábori ágyon
és már csak a régi asszonyok egy pornográf magazinban
amikor éppen csak felemeli az ujját
és a levegőbe repül az egész utca
és amikor ez a meg az a nahát ez a
és legfőképp a duzzasztómű ami egyenesen frenetikus
és ennyi idő alatt hogy leesik az ember álla
és csak csodálja a kitartásunkat (sötét ruhában természetesen
mert ki visel itt zsakettet) és amikor SENKI
NE MOZDULJON és fal felé
fordulva feltartott kezekkel AMÍG
BELE NEM DÖGÖLTÖK koldusok fiai
és mandulaszeműek és a bőrük is sárga és feketefejűek
akikre a repülőgépanyahajó mint a nevéből is kitetszik
mert szemünk fénye legféltettebb kincsünk
kertünk virága egyetlen leányunk akinek lekaszálja a fejét
a parasztok történelem előtti mozdulatával
egy katonai tanácsadó futó mosolya miközben
kivégeznek az ötödik oldal alján néhány libapásztort is
mert rossz szemmel nézték Julio úr kereskedelmi programját
a tüdőbaj meddő nádvágó kései közül
és egy olé-olé-aus-caracas döngeti
a gyülekezet zsoltárokkal kovácsolt puritán várfalait
hogy leszakadnak a hidraulikus mennybolt szívfájdító díszletei is
és loknis angyalkák és istenek csupasz seggel
és tökükön beszentelt szőrrel
az egyetemes zsinat füstölői közé
ahol Csü Jüan bánata kiröhögi a gótikát
mert hatezer éves mint egy vízhatlan sírbolt
és ritka szakállát tépdesve tünődik a császár kegyelmes konzervei felett
és az irodai világítás döbbenetes számológépei között
tizedesjegyeivel lefossa a világ szeplős kamasz-arcát
ahol borong a száműzött király az árva tengerparton
míg rá nem unnak a fotóriporterek
és másra nem kezdenek vadászni a Legnagyszerűbb Mellre
vagy a Buja Napozásra a Fövenyen
hogy világgá sóhajtsa a nagy államtitkot egy tizenkétszer elpróbált természetes mozdulat
hogy milyen óceán viharzik egy nő két lába közt
és milyen gőzfürdők dantei bugyraiban
üdülnek a buzik hímnemű Polinéziákra vágyva
és folyton csak arról beszélve amiről nem beszélnek
és gyönyörrel utálva Thomas Mann mesteri prózáját és a hozzáfűzött kommentárokat
és Ovidius kis görög fiúját a fák közé fűkötényben
és gyönyörködve a Cuki Fiú balettlépteiben
mert a legtitkosabb vágynak is röhejes a neve
mert a beszéd üres liturgiája
mert szó szó szó mert a számból kifordul mert
kegyelmes herceg úr nem látod népeden
mi néma rémület és ha igen
és ha tökéletesen üres fejét melyről a földgyaluk legyalulták az utolsó szál hajat is
és a szemgolyókat precíz kiskanalakkal kiemelték
és az agyvelőt kiitta az embertelen várakozás szomjúsága
és ha tökéletesen üres fejét felédfordítja a vers
és biztosít részvétéről és együttérzéséről
te aki a metaforák zuhatagában hasalsz és arcodat a földhöz szorítod
és várod a tűzszünetet amikor a fa mögé kúszhatsz
és kiszarhatod magad vagy bezabálhatsz
vagy hosszú távon szerelmes lehetsz egy asszony rántottáiba
vagy egy egész marhába (roston kisütve véresen)
és némi szerencsével mint öreg harcos telihazudhatsz egy egész bisztrót
hihetetlen csatákkal partraszállással és zuhanórepüléssel
Mösziő Faláb a tűntető menetben
magasabb nyugdíjért és tisztességesebb bérekért
ó test némasága lélek némasága
vers némasága zene némasága
vasbeton némasága röppályák némasága
augusztus édes dalai a Marsból
kivilágított üresség forgalmi jelzései
míg zajtalan autók millióin rohan a közgazdaságtan
egy kivilágítatlan zsákutcába
ahol kétfejű csecsemők társalognak a hűség korszerűtlenségéről
míg rájuk nem tapos egy tűsarkú cipő
és át nem suhan felettük az Enyészet Angyala
fésületlen gyökereivel és viharzó lombjaival
Máriácskák Jézuskák az üvegablakon
piros és kék és arany áhítat trónocskái
forogtok a kénsárga sárban
a világ zöldarany nyálában
százados dekadencia KORUNK
ÉGETŐ KÉRDÉSEI ki áll ki
ki áll ki a gyönyörű udvarra a fák alá
szegényen mint a föld mint a zsidók akiket
mezítláb hajtottak az ukrajnai télben
mint az apám facipőben ötnapos szakállal
Goethe öccsei ki áll az udvaron
mikor tornyaidon átcsap a nyomorgó ég barbár felhőivel
fűtenger beveri ablakod LAUDETUR
kiveri szádból a fogakat kegyelmes
Krisztusaid a földön taposnak rajtuk mezítláb amikor
HOLNAPRA VÁRJÁK de a döntést
meghozták már a hólyagos tenyerek
és szétfeszíti a birnami erdő Macbeth cápa-fogsorát
és a föld alól kitörve koronás gyomok
zabálják fehér csempéidet csipkés
vágóhíd harangos semmi alig hallható
sziszegéssel míg kő kövön ÉS AZ EGÉSZBŐL
SEMMIT és röhejes nevek
és arcodon a megkövült rémület
hieroglifái és a kezük az utolsó
szorítás és az utolsó
HOLNAP ILYENKOR mert holnap ilyenkor
elnéptelenedett műutaidat
tengerzölden felveri a fű
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]