| Kő, kő és kő a mennytörő csillag. |
| lombos kísértetek közt csikorog |
| fagy-baltával a favágó tavasz; |
| zeng a körfűrész nap, ronthatatlan szív, |
| havas csúcsaidon, de csorbul az év |
| szerelem szikláján, kőbimbós mellen: |
| mutatja vígan pucér fenekét |
| idő szajhája, vérpiros rózsa. |
|
| Vér, vér és vér a múlhatatlan kő, |
| aranyzöld romlás, bőg a fű tankja, |
| bársony-talppal tapossa kő-szíved |
| és édes szennyel telik a földi hordó; |
| napcsipkés csillag, öldöklő szűz, |
| tenger sötét mézköpő vulkánja, |
| háborúk törlik márvány homlokod, |
| kunkorgunk tükrödön, halandó hernyók. |
|
| Kő, kő és kő a halálraszánt vér, |
| nap felé fordítja ráncos arcát |
| és lear-király tölgyek tüdejével bőg |
| egy puha és páncélos csecsemő; |
| mennyek malma és lélek kenyere, |
| kőből és vérből dagasztott csillag, |
| gyermeki nyál sarától édes |
| a porrá zorduló arany idő. |
|
| Vér, vér és vér a mennytörő csillag, |
| kölyök-kohóból öregség salakja |
| zúdul az eleven ágyba, vicsorít |
| hamu-pofával a fogatlan angyal, |
| és édes ütközet, sebesült almák |
| cukros belei dőlnek a sövényre. |
| Ó sírkő tavasz, meteor mező, |
| szeptember sodrában füstöl a vérem! |
|
|