Rejtelmek városa. Égő keresztek állnak a föld hajában, tenyerükön átvert rozsdás
szögekkel rájuk szögezve kolduló barátok függnek rajtuk, és magasztos állat-arccal fingják le
évszázadok látomását, kecskék, madarak, kürtök és talicskák apostoli glóriáit. Valahogy így;
másfele meg el se indulj: „Építkezés miatt az út elzárva.” Inkább tiszteld Bosch mester
képeit, vagy nézd az évezredeknek emelt lovas-vitézt! Ő tudja, milyen az, amikor az embert
lebontják, következésképp nem retten meg semmitől: – Parancsoljon helyetfoglalni!
Tisztelettel jelentem! Kézcsókom a feleségének! – kiáltja túl a mennydörgő házakat. Itt élsz
le ötven-hatvan évet, ünnepi szónoklatok szállnak fölötted, mint a madarak, és hiába pucolod
a vállad, ennyi dísszel akár ezredes is lehetnél. De természettől fogva szelíd vagy.
Szerelmem! – vagy: Mindenható Isten! – kondul benned a templomtoronyba illő áhítat. De
rég hitetlen ő is. Mosolyogsz. |