Szél, gyönyör^*

Két boldog ág tűnődő karcsúsága –   meleg szádban kígyók, korállok; a rétről szemed pengéje kivágja   a pihés lüktető virágot. De átvérzik az égen a tavasz. Kegyetlen   titkok köré zárul majd fogsorod; mint erdő borzongsz a tízévnyi csendben,   mely megfelezi a pillanatot. Édes sziklák: örökös ország. Könnyű habban   sűrű hinár hullámzik: a hajad. Lassan tűnsz el belőlem, mint az alkonyatban   egy céltalan lovascsapat.