| Ki kérdezi: „Hova zúgtatok el, ti aranysisakos csaták? hova úsztatok el, |
| ti boldogtalan Velence kurvái fehér ruhákban? hova folytál el, |
| te cinóberszínű vér a harapnivaló mellekről?” Ki kérdezi: |
| „Hová, hová zsoldosvezér? oltár elé? a sír felé?” |
| Ki kiáltja el magát: „Mennék én tengeri csatába!, hiszed-e?, – |
| nap verné ostorral az arcomat, szél égetné a bőröm, |
| páncélos só az arccsontjaimon, vadabbul, |
| mint akármelyikőtök, forgatnám a szekercét a vérízű, |
| korlátlan napsütésben!” Ki kérdezi: „Mi maradt, |
|
| Felkel egy szék mögül a nyár, kialszik. Heródes sírján |
| eke csikorog. Egyszerű minden szenvedés, |
|
|