| Üdvözlégy, nyár! Kegyelmes rothadás, |
| a nádtetőkön keselyű-parázs, |
| ócska göncök tűzvésze a sarokban, |
| lúdtollas pocsolyán egy angyal léptei – |
| halálos mesterünk, Góngora képei: |
| egy hattyú-nyakú fa – mint illő a barokkban – |
| öngyilkos lányként fut az alázatos vízig – |
| (ki élne nála szebben? ki halna jobban?) |
| Händel gyémánt zenéje izzik |
| a rokokó tejszínhabokban. |
| Víz-szag iramlik a rétre a széna közé leheverni, |
|
futna utána a vágy, bújna a széna közé! |
| Jó is a széna között heverészni ködös-tüzü szemmel! |
|
Réveteg álmai közt ringat a boglya-hajó. |
| Jó is a szemnek utazni az erdő-illatu bőrön, |
|
dombos melleken és köztük, a völgyi uton! |
| Lángbaborult arccal reszketni a nyári hidegben |
|
és eleven titkot fejteni boglya tövén, |
| hajtani – persze zavartan! – szét a ravaszdi ruhákat, |
|
látni kecses dombként domboruló pihegést! |
| Többet nem, mert többnyire ekkor ered meg a zápor, |
|
s friss vize hűsében ázik a hő szerelem. |
| Elfut olyankor a lány, eliramlik a röpke idő is: |
|
dörren a dombon az ősz, – vissza se tér, amíg élsz! |
| pamm vissza már pamm vissza már |
| Dávid ékszere, férfi ékszer, |
| parázslasz de sosem égsz el. |
| Napozok. Ragyog a börtön. |
| Lőtt seb vagyok a földön. |
| rétecske rétecske isten rétecskéje |
| szegénység mezeje keserűség képe |
| keserűség képe fényesség vidéke |
| rétecske rétecske isten rétecskéje |
|
| rétecske rétecske isten rétecskéje |
| sugárzik rád a szerelem szentsége |
| szerelem szentsége gyönyör ékessége |
| rétecske rétecske isten rétecskéje |
|
|