Nyolc szerelmes ének^*

Fúj a szél fúj a szél fúj a szél   a nyárfák meghajolnak lobban a tűz lobban a tűz   az édes fű megolvad úszol lassan az égi magasban   üres erdők csöndje bánat csupasz karom suhogása   kanyarog utánad csupasz karom suhogása   kanyarog utánad   Fényes arc fényes arc megláttalak téged szelek közt vizek közt úszó fényességed rettenetes a te fényed futni igyekeztem megakadt a lábam kölyök-vizekben fényes arc fényes arc egy szegénytől mit akarsz sípol a vonatom futok napkeletnek   Hol vagytok hol vagytok hol vagytok ti özönvíz rétek olthatatlan tűzben élve elégek hol vagytok hol vagytok szárnyak suhogása temetik az arcom keserű varázsba keserű varázsba égető parázsba nem is lesz soha feltámadása   Ballada zöld ér a levélen vércsík a tenyéren Dávid kínja szerelem bevérzem a tenyerem bevérez a vérem eleven szemérem Dávid kínja gyötör engem kapudat elérnem kapudat elérem eleven szemérem sár gyullad ki a levélen sár ég a tenyéren Dávid kínja gyötör engem rámszakadnak majd a felhők nem is marad más belőlem kőbetemetett arcom   Hová hová hová hová ti koronás bikák megyünk a vásárba megyünk a vásárba vásárban alkuszunk frissfogú széplányra friss fehér fogára remegő véknyára dobogó lábára koronás szarvára koronás szarván templomi mohára szemünket nyugtatjuk azon éjszakára   Lovasember szerelme lovasember szerelme nehéz mint az álom gyerekember szerelme alma az ágon függök én kereszten elégek a szádon   Dal kő-lovasok rúgtatnak a hegyre   szűzek és vadak története kő-vitéz haragja kő-isten kegyelme   kit ver a kit ver a földre le bujdokolok csak az elevenben   haláltalanul is halálban tölgylevelű földszagú szerelemben   hal-ízű tavi nádban kő-lovasok zörögnek a nádban   láthatom égni a zsúptetőket nem felejthetek mást a halálban   csak combjaidat csak az égetőket elnyelsz istenem elnyelsz egészen   csúszom csapdába Jónás a halba örömöm sikolyom erős szenvedésem   nem fér többé a dalba   Sikoltoznak sikoltoznak a madarak hályogos esőkben madarak vonulnak hályogos őszben szorítom a kezedet szorítom erősen szépséged vadságod eliramlik tőlem leülünk vacsorázunk talpig kőben