Jeruzsálem megvétele^*

Induló Napnyugta eljön, vérszínű jégverem irgalmas isten, dúdolom énekem: „Tejszínhab Hellász, tankcsapdák roncsai, megyünk egy országot porig lerontani!”   A vezérkar Szalagos zászlók, aranyos vezérek, napfényes arcuk szénnél sötétebb. Kőpárnán nyugszanak, csonttalan, arctalan, fülükben tücsökszó: csonttörő hangja van.   A sereg Tollak és csákók, májusfa-lobogás, kürtszó ezüstje, aranyfüst-suhanás, vérszínű festmény meztelen mellen: szajhák kút-öle istenek ellen.   Ítélet Cigányhóhérok pengéhez értenek, sörhabos vérük agyukig fölpezseg. Lovagok páncélján kereszt és liliom, áramtól ugrál Jézus az udvaron.   Ütközet Úsznak a halottak: Krisztus Úr, hol vagy? Csődör-fújásban szemgolyó olvad. Tengerek roncsai égnek egy jéghegyen, zsákban borotva, kétnapi élelem.   Tábori posta Kerítők, kurvák, édesek, kedvesek, csiklandó mellűek, csibetoll-pelyhesek; Gottfried úr tábort vert, csókoltat, üzeni, égnek a pogány nyár pokoli tüzei.   Menet Mellükön veríték, szegénység gyöngyei: tojáshéj-koponyát hol kell kikölteni? Tünődik karunkban halálos kardcsapás: hajunkig mocsárban hová e vonulás?   Haditánc Megjöttünk, megjöttünk, halálos szeretők, viszünk mi táncba bölcsőt és temetőt; megjöttünk, megjöttünk, törünk a fal felé, örökös éjszaka, szívé és tengeré.   Roham Árad a hullám, kantár és heveder; tigris a szemünkben, rádugrik, leteper. Arccal a mocsokban éhező nép fia, füledbe kiáltjuk: Mária, Mária!   A várkapu nyitogatója Jövök már, nyitom már!… elszabott római… hetedhét tengeren hajói roncsai… Jóestét, köszönöm… hajnalban partraszáll… azért a némberért most mint a vadmadár…   Emlék, Berlinből Fáraók serege tengeren lovagol, megfulladt város tűzvésze víz alól: árapály folyosók,… a többit a törmelék… földönfutó népek, romoktól rühes ég.   Gettó Fekete éjszaka virradó tűzhalál, lovasok kardja kamrádban rádtalál. Parázsló tornyok, vértanú fahidak: Flavius zsidai kivégzik magukat.   Kolombusz a romok közt Megvakult város, trópusi hallgatás, fogak közt fűszál, fekete szem-parázs. Porrátört hajók a pálmafa parton: halak, rabszolgák, hullabűz-alkony.   Halottak búcsúztatása Napnyugta eljön, vérszínű jégverem, gazdátlan csónak örvénylő éneken; te édes, te édes! Tenger és hegy alatt, sötét vagy, öröklét, kopár és hallgatag!   Veterán Égről a földre csüng villámló kantár, füstölgő fényben ülök a verandán, vágtat a zöld nyár, fejem lehajtom, moha lepi el megkövült arcom.