| Milyen gyötrelmes, pontos mértan ez? |
| Milyen boldogság vagy alázat, |
| mely összemarkol s rögtön elereszt |
| és nyitva felejti a szádat? |
|
| Hogy így állsz mint napfényben a vakok? |
| Hogy a fuldokló kézbe zárt vágy |
| feltépi mint a bezárt ablakot |
|
| Hogy így lobogsz, hogy ilyen vad öröm |
| rohan végig a csupasz állon, |
| mint szabaduló rab a börtönön, |
| mint megvadult lovak a tájon? |
|
| Veszendő vagy és régtől ismerős. |
| És mint az első meztelenség, |
| felejthetetlen fényes és erős: |
| zavartan lobog a teremtés. |
|
| Ragyog, mint a legvégső fegyelem, |
| mely vonásaid szétzilálja, |
| ragyog, mint a tócsák a földeken, |
| arcod termékeny durvasága. |
|
|