| Micsoda fekete lábak robbannak át a civilizáció szennyein, |
|
a rabszolgahajókon és az olajvállalatok luxusautóin! |
| Micsoda láza a vastag ajkaknak és göndör fejeknek! |
| Micsoda dühe a tízezeréves makogásnak, |
|
a véres ágyékoknak és döglött melleknek! |
| Micsoda megvadult szerelem öltözik itt fehér ingekbe! |
| Micsoda éhség tépi fel a könyvtárak zárát |
|
és falja fel a gépek csikorgó zenéjét! |
|
| Micsoda hajnal kürtjei bőgnek a kikötőben! |
|
| Felkel a falvak mocskaiból a szén és a füst fia, |
|
átlép az izzó, kizsarolt hegyeken, a megrabolt mezőkön, |
|
|