| Erős föld és erős, öreg fák! |
|
| Az ébredés fehér illata a számban, |
|
térdek és vállak hajnali ropogása; |
| s a nyugdíjak és a munkaruhák szürke alázatából |
|
kitör egy hétköznap földrengető hatalma |
|
és sáros cipők, ormótlan öklök láváját teríti a tájra. |
| Megkövült völgyek izzanak alatta. |
|
| Égő szemek. Árad a szénpor mint a tenger, |
|
fekete hulláma zúdítja partra az évet, |
| egyetlen villám örökkévalóságában forgolódik minden óra |
|
s minden perc megjelöl mint állatot a bélyeg. |
|
| S a hazatérők! Csók hull így a szájba, |
|
súlyos lábnyom a keserű porba. |
|
| Szó, eleven szó! Kalapácsok kemény csendje, |
|
termékeny kéz erős szorítása! |
|
|